Életjel...

Nem is tudom, hogy kezdjek hozzá. Arra, hogy egy egész hónapja nem írtam már egyetlen posztot se, igazán nem lehet mentséget találni. De azért én mégis megpróbálom, de pusztán azért, mert azt látom, hogy nem én vagyok az egyetlen blogger, aki néha elveszik egy kicsit.

Annak, hogy ennyi ideig távol voltam, egyszerű oka van: nem főztem semmit... Tudom, elég rosszul hangzik, pláne hogy vegánként ezt úgy éltem meg, hogy hetekig gabonakolbászos és gabonagombócos szendvicsen éltem, szó szerint...

Mindez annak köszönhető, hogy ötödéves egyetemistaként a legnehezebb szakirányon vagyok és a legrosszabb félévemet próbálom meg túlélni, emellett pedig még szakdolgozatot is írnom kéne. Sokszor még aludni sincs időm.

Na, de mos megfogadtam, hogy nem hanyagolom el annyira magam és ma főztem is, ez a recept holnap felkerül a blogra, holnap pedig almáspitét fogok sütni! Ja, és még adósotok vagyok egy beszámolóval a Sheese sajtokról és sajtkrémekről. No meg valamikor szeretnék írni az új szakácskönyveimről is, melyekből igen nagy mennyiségre tettem szert az elmúlt egy hónapban!

Remélem azért nem felejtettetek el és ha végre magamhoz térek, még lesz aki olvas...!