Ráadás sütemény

És következzen a megígért ráadás sütemény, jelenleg csak képek formájában, mert a recept Szegeden maradt, így azt most nem tudom megosztani veletek. De ígérem, az is fel fog kerülni előbb-utóbb... :)

A sütemény történetéről röviden: Szegeden töltöttem a négy napos szünetet a szüleimnél és arra gondoltam, meglepem őket valami finomsággal amíg pihennek egyik délután. Ez egy nagyon egyszerű kelt tészta és ráadásul Anyáéknak van kelesztő táluk, ezért gyorsan el is készült. Az eredeti cél az első képen látható (de talán nem egészen felismerhető): lekváros buktát akartam sütni. Viszont mivel maradt tészta, sütnöm kellett belőle valamit, ennek lett az eredménye a kakaós csiga, amit a mosogatáson való spórolás végett muffin formában sütöttem meg. Az eredmény jó lett és nagyon gyorsan elfogyott, úgyhogy legközelebb dupla adagot kell sütnöm. :)

Almás pite amerikai módra

Ezt a pitét már nagyon régen kinéztem egy gyerekeknek szóló amerikai szakácskönyvből, de soha nem fogtam hozzá. Most rászántam magam, mert annyira megkívántam a fahéjat és az almát, hogy beláttam, ez a legegyszerűbb almás pite, amit valaha láttam.

Hozzávalók:

- 225 g liszt

- 110 g növényi margarin

- 3 teáskanál cukor

- csipet só

- 1 kg alma

- 50 g cukor

- 3 evőkanál kukoricakeményítő

- fahéj

A sütemény tényleg nagyon egyszerű. Összekeverjük a lisztet, a cukrot és a sót, majd a margarint elmorzsoljuk benne. Addig morzsolgatjuk, amíg zsemlemorzsa állagú nem lesz, ekkor hozzáöntünk egy kis vizet (tényleg csak egy nagyon kicsit). Ekkor a tészta nyújtható állagú lesz.

Közben az almát megpucoljuk és kockákra vágjuk és hozzákeverjük az 50 g cukrot, a fahéjat és a kukoricakeményítőt. Majd a tészta felét szépen kinyújtjuk, beletesszük egy kerek formába (pereme is legyen!), beletesszük az almát, majd a tészta másik kinyújtott felével befedjük az almahalmot. És ennyi! Már csak meg kell sütni 180 fokos sütőben és kész!

Megjegyzés: a képen az látható, hogy nem volt türelmünk megvárni, hogy kihűljön így szabályosan szétesett a forró tészta és alma miközben megpróbáltunk szeletet szedni! Másnapra viszont összeáll annyira, hogy egyben maradjon a szelet!

Jó étvágyat!

Padlizsános paradicsomos spagetti

És íme, az ígért recept. Ezt az ételt már nagyon régóta készítem, gyakorlatilag az első vegetáriánus szakácskönyvemből való. Az elkészítése nem valami gyors, ezt látni fogjátok, de az eredmény szerintem kárpótol a maceráért. Jöjjön hát a recept!

Hozzávalók:

- 2 átlagos méretű padlizsán

- 250 g spagetti tészta

- 1 doboz hámozott paradicsom konzerv

- bazsalikom, só, fokhagyma

- szójatejszín

- növényi sajt

Első lépésként a padlizsánt karikákra vágjuk és minden szeletet egyesével besózunk, hogy a padlizsán ne legyen keserű. A karikákat 10-15 percig állni hagyjuk, majd megmossuk és megszárítjuk őket. A padlizsánt néhány csepp olívaolajon egy serpenyőben megsütjük (mindkét oldalát).

Ezalatt feltehetjük sós, olajos vízben főni a tésztát és hozzákezdhetünk a szószhoz is. A szósz a következőképpen készül: a paradicsomkonzervet feltesszük egy kis lábasban a tűzhelyre. Amíg melegszik, beleteszünk ízlés szerint fokhagymát, bazsalikomot, sót és egy kis cukrot, hogy elvegyük a paradicsom savanykás ízét. Amikor a szósz összerottyant, beleöntjük a turmixgépbe és 2 dl szójatejszínnel összeturmixoljuk. A szószt hozzáöntjüka megfőtt, lecsöpögtett tésztához, majd elkezdjük összeállítani az ételt.

Egy kivajazott jénaiba teszünk egy kis tésztát, majd egy réteg padlizsán, megint tészta, megint padlizsán.... ezt addig folytatjuk, míg mindkét hozzávaló el nem fogy. A tetejére tészta kerüljön. Reszelhetünk rá sajtot is, bár ahogyan azt már korábban említettem, a Sheese nevű sajt nem olvad el, ezért nem lesz olyan finom. A végén 180 fokos sütőbe toljuk és addig sütjük, amíg megpirul a teteje.

Jó étvágyat!

Hamarosan...

Tudom, tudom, már megint eltelt több, mint egy hét az utolsó bejegyzéseim óta, ráadásul akkor ígértem két receptet: egy főételt és egy édességet. Ígérem, este érkezik mindkettő, s mivel megcsúsztam egy kicsit, jön egy ráadás vegán sütemény is, kétféle variációban.

Az pedig, hogy mi lehet az, este kiderül!

Fűszerek

Az én egyik nagy szenvedélyem... Párocskám szerint egyenesem a mániám! De erről már korábban írtam. Ami viszont újdonság, hogy végre rávettem magam, hogy belekóstoljunk egy kicsit az indiai konyhába, vettem néhány fűszerkeveréket.

Az egyetemhez legközelebb lévő boltba mentem, a Vásárcsarnok alagsorában lévő kínai üzletbe. Én annál több fűszert egy helyen, még soha nem láttam. Gyakorlatilag egy egész falat megtöltenek az apró zacskók, telis-tele izgalmasabbnál-izgalmasabb fűszerekkel és fűszerkeverékekkel. Egyet azonban nem sikerült vennem: létezik egy nigella (nem a szakácsnő!) nevű fűszer, amit nagyon szerettem volna venni, de nem volt. (Ha valaki esetleg tudja, hogy hol kaphatnék, légyszi szóljon!)

Sheese

Kb. egy hónapja Katanyakától értesültem erről a termékről. Ekkor még boltban nem is volt kapható (most már igen, legalábbis az Astoriánál található bioboltban láttam már), így több mint egy órát kellett a budapesti tömegközlekedéssel utaznom a forgalmazó telephelyére és ugyanennyit vissza. De megérte, mert sokkal finomabb, mint a Cheezly.

Többfélét is vettem, mert nagyon sokáig eláll. Eddig kettőt próbáltam ki: a natúr sajtkrémet és a metélőhagymás sajtot.

A sajtkrém önmagában is nagyon finom, de én spagettiszószba is tettem belőle. A sajt ugyancsak jó, egyetlen problémám vele, hogy nem olvad... Egyáltalán nem! Legalábbis a metélőhagymás változat, nem. A holnap felkerülő recept egy paradicsomos-padlizsános tészta, amit össze kell sütni, ennek a tetejére tettem, de nemhogy nem olvadt, még ki is száradt egy kicsit. De egyébként tényleg finom, bátran merem ajánlani!

u.i.: az összetevők között szerepel a szója, ezért aki erre allergiás, az ezt a növényi sajtot nem fogyaszthatja!

Vegetáriánus szakácskönyvek

Mint azt az előző bejegyzésemben említettem, az utóbbi időben rengeteg (de tényleg rengeteg) szakácskönyvet vettem (és még annál is hosszabb karácsonyi listát írtam... ). Ezek nagy része nem vegán (még csak nem is vegetáriánus), de ez engem nem zavar, mert szerintem annyira kevés a vega irodalom, hogy én más könyveket is szívesen lapozgatok, ötletet húsos ételekből is lehet meríteni. A tejszínt, tejet, joghurtot, tojást pedig nagyon könnyen lehet helyettesíteni. Bár arra még nem jöttem rá, hogy a felvert tojásfehérje habját hogyan lehet kiváltani, így a ilyen receptek szóba sem jöhetnek.

Az a típus vagyok, aki már attól jól érzi magát, hogy egy fél órára leülhet és végiglapozhat egy gyönyörű szakácskönyvet, ezért nálam szempont, hogy tele legyen szebbnél-szebb képekkel.

A most következő három szakácskönyv egyike mégsem ilyen, de annyira felkeltette képek nélkül is az érdeklődésemet, hogy megvettem. A könyvek mindegyike vegetáriánus (sajnos nem vegán, de vannak bennük ilyen receptek is).

Íme a lista:


A mi szakácskönyvünk - ételeink böjttől böjtig
Ezt a szakácskönyvet viszonylag kevés helyen lehet kapni, ha valakit érdekel, szívesen megírom, hogy hol vettem. Fekete-fehér, gyűrűvel összefogott könyv, ennek ellenére nagyon széles ételválaszték van benne.

Paul Gayler: Vegetáriánus ételek

Ebben már vannak képek is, bár nem minden ételről. Még nem főztem belőle, igazából még arra se volt időm, hogy alaposabban átnézzem, de elsőre jónak tűnik.

Vegetáriánus ételek - öt földrész hatszáz receptje

Ez a szakácskönyv egy véletlen folytán lett az enyém, egyik nap volt még pár percem suli előtt, ezért beugrottam egy könyvesboltba, ahol éppen féláron lehetett hozzájutni. A könyv nagyon vastag, de nem nagy alakú. Telis-tele van képekkel, ami nekem nagyon bejön. Ennek is nagyon széles az ételválasztéka.

Életjel...

Nem is tudom, hogy kezdjek hozzá. Arra, hogy egy egész hónapja nem írtam már egyetlen posztot se, igazán nem lehet mentséget találni. De azért én mégis megpróbálom, de pusztán azért, mert azt látom, hogy nem én vagyok az egyetlen blogger, aki néha elveszik egy kicsit.

Annak, hogy ennyi ideig távol voltam, egyszerű oka van: nem főztem semmit... Tudom, elég rosszul hangzik, pláne hogy vegánként ezt úgy éltem meg, hogy hetekig gabonakolbászos és gabonagombócos szendvicsen éltem, szó szerint...

Mindez annak köszönhető, hogy ötödéves egyetemistaként a legnehezebb szakirányon vagyok és a legrosszabb félévemet próbálom meg túlélni, emellett pedig még szakdolgozatot is írnom kéne. Sokszor még aludni sincs időm.

Na, de mos megfogadtam, hogy nem hanyagolom el annyira magam és ma főztem is, ez a recept holnap felkerül a blogra, holnap pedig almáspitét fogok sütni! Ja, és még adósotok vagyok egy beszámolóval a Sheese sajtokról és sajtkrémekről. No meg valamikor szeretnék írni az új szakácskönyveimről is, melyekből igen nagy mennyiségre tettem szert az elmúlt egy hónapban!

Remélem azért nem felejtettetek el és ha végre magamhoz térek, még lesz aki olvas...!