Kiflik (vagy inkább zsemlék???)

Mostanában nem nagyon jelentkeztem. Ennek elsősorban persze az az oka, hogy egy hónapon belül (ha minden a terv szerint halad) befejezem az egyetemet és most épp a komplex vizsgáimra készülök. Emellett pedig Pestről szervezem a nyári esküvőnket ami Szegeden lesz, így ez nem kis feladatot jelent. Azt már talán említenem se kell, hogy mivel végezni fogok, jelenleg az álláskeresők táborát gyarapítom... Szóval egy kicsit sűrű az életem.

De azért persze szoktam főzni, bár nem túl gyakran és általában régi, megszokott ételeket. A probléma inkább az, hogy az esetek többségében a főzést gyors ebéd követi, így nincs alkalmam lefényképezni a végeredményt. Így jártam Ági paradicsomos kenyerével is, ami akkora sikert aratott, hogy hihetetlenül gyorsan elfogyott a fél adag amit készítettem. Néhány napja azonban sort kerítettem rá és kipróbáltam egy másik receptet is, amit Limara blogjában olvastam.

Szépen lassan kezdek rászokni, hogy a kenyérsűtőben csak dagasztom a kenyeret és sütés előtt átteszem egy sütőzacskóban. Így, sütőben sütve sokkal fnomabb a héja és puha a belseje. Ráadásul igazi kenyér formája is lesz.

Mivel a recepten semmit nem változtattam, nem másolom ide, itt elolvashatjátok! Szívből ajánlom mindenkinek és köszönöm Limarának!

Kenyérsütőgép

Néhány napja, egészen pontosan múlt hét péntek óta, én is gyarapítom a boldog kenyérsütőgép-tulajdonosok táborát. Már régóta vágytam egy ilyen készülékre, tulajdonképpen ez volt az egyetlen olyan gép amit még hiányolta a konyhámból.

Sokáig nézelődtem az interneten, hogy melyik gép lenne a legmegfelelőbb, végül egy Moulinex márkájúval ajándékozott meg Párom és bátran kijelenthetem, maximálisan meg vagyok vele elégedve. (le is kopogom szigorúan bal kéz középső ujjával valamilyen fa dolgon alulról: kopp-kopp-kopp) Eddig két alkalommal sütöttem kenyeret és mindkettő fantasztikusan finom lett. Holnap sütöm a harmadikat, ezt már teljes kiőrlésű lisztet is felhasználva, illetve beterveztem bejgli készítését is.

A kenyerekről eddig még nem készült kép, de ami késik nem múlik. Ha lesz kép, mellékelek receptet is!

Kenyeret is sütöttem ám...

Szombaton kitaláltam, hogy ha már annyira ráérek, kipróbálok egy olyan kenyérreceptet amit dagasztani kell. Elővettem hát a Szakácsok könyvét, gondosan áttanulmányoztam benne a kenyérsütés lépéseit, majd nekiláttam.

Kiválasztottam egy sima kenyérreceptet, majd annyit változtattam, hogy a fele lisztet teljeskiőrlésú tönkölyliszttel helyettesítettem. A dagasztós kenyérnek szerintem több baja is van. Először is iszonyú sokáig készül: bekevered a tésztát, hagyod 10 percig állni, majd 10 perc dagasztás, megint áll 10 percet, majd megint dagasztás, majd áll 30 percet, majd utoljára is dagasztod, majd még 30 perc kelés, majd formába teszed és még másfél óráig kel, majd megsütöd... kinek van hétköznap ennyi ideje??? Ráadásul az eredménytől én nem voltam elájulva. A héja nem olyan ropogós mint a DNK kenyéré és a belseje sem olyan egynemű és buborékos. Egyszóval nekem nem ízlett. (még szerencse hogy Párocskámnak igen, így nem kellett azonnal a kukában kikötnie)

Most nem teszem fel a receptet, de ha igény van rá, pótolom!

Dagasztás nélküli kenyér

Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam. De az is lehet, hogy csak jókor találtam ki, hogy végre itthon kéne megsütni a kenyeret és nem a boltit enni. Merthogy mire erre rájöttem, szinte minden kedves blogger kollegina túl van már néhány próbálkozáson és mindenkinek van egy bevált receptje...

Ezek közül választottam ki egyet, nevezetesen Dolce Vita dagasztás nélküli kenyerét. Ezúton is köszönet érte, főleg azért, mert életem első kenyere olyan jól sikerült, amilyenről nem is álmodtam!


Mivel a pontos recept megtalálható az említett honlapon és mivel én jó tanuló módjára mindent pontosan az előírtak szerint csináltam, nem írom le a receptet, de mindenkinek sok szeretettel ajánlom!