Tudom, tudom, már nagyon régen nem jelentkeztem. Nem próbálok mentségeket keresni, semmi értelme. Nem szeretném abbahagyni a blog írását, csak kevesebb a szabadidőm, még mindig nem szoktam hozzá a dolgos hétköznapokhoz, a mindennapos korán keléshez. Hétköznapokon ritkán főzök, hétvégén azonban mindig.
Időközben megváltoztak az étkezési szokásaim is. A tej- és tojásmentes étkezést nagyon nehéz megszokni, mert nem találtam ugyanazokat az ízeket, mint amikhez gyermekkorom óta hozzászoktam. Így egyre gyakrabban fordult elő, hogy megszegtem a diétát. Néha már naponta ettem ilyen jellegű ételeket, elsősorban édességet. Meg is lett az eredménye: a tüneteim visszatértek és a gyomrom rosszabb mint valaha. Így kénytelen vagyok visszatérni a szigorú diétához és újra elhagyni a tejet és a tojást. Emellett azonban ismét elkezdtem szárnyast és halat fogyasztani - remélem azért a vega olvasóim nem köveznek meg -, kettőnél több lábú állatot azonban nem szoktam enni. Emiatt a blog jellege is meg fog változni: ezentúl tej- és tojásmentes, de szárnyast és halat tartalmazó receptek is fel fognak tűnni a blogon.
És most a sok beszéd után térjünk rá a süteményre, mely a Gizi-szelet mellett a család egyik nagy kedvence. Alapvetően kávés-kakaós ízű és viszonylag egyszerű, bár meglehetősen időigényes az elkészítése.
Hozzávalók:
- 20 dkg cukor
- 3 dl növényi tej
- 4 evőkanál liszt
- 2 evőkanál kakaópor
- 1 dl feketekávé
- 2 csomag Albert keksz
- 25 dkg margarin
A keksz kivételével minden hozzávalót összekeverünk és addig főzzünk, amíg kemény krémmé nem sűrűsödik. Tényleg nagyon keményre kell főzni, nekem még a csuklóm is megfájdult a végére. Ha kész, hagyjuk hűlni, majd a kekszeket egyesével megkenjük a krémmel. A megkent kekszeket egymás mellé illesztve rúd formát kapunk, melyet alufóliába csomagolva beteszünk a hűtőbe egy éjszakára. Másnap reggelre megpuhul. Érdemes ferdén szeletelni, mert így lesz mutatós a sütemény. A gyerekek általában imádják!
Jó étvágyat!
